Remote munkavégzés: buktatók, megoldások

Fejlesztőkből nemcsak Magyarországon van hiány, hanem az egész világon, így nem csoda, ha számos amerikai és nyugat-európai cég próbálja merítési lehetőségeit azzal növelni, hogy fejlesztői csapatának egy részét más országokban toborozza és távmunkásként alkalmazza őket.

Mivel ma már nem csak “másodrendű” pozíciókat töltenek be így, hanem az ember szerves része lehet a cég munkájának, ez egy kiváló alternatíva azok számára, akik a külföldre költözésben gondolkodnak: érdekesebb feladatokkal foglalkozhatnak a hazai átlagnál magasabb fizetésért.

Mai posztunkban azt vizsgáljuk meg, mik a buktatói a remote életmódnak, és hogyan kerülhetjük el ezeket.

Bűntudat

Még ha néha tudat alatt is, de a tényt, hogy másokkal ellentétben otthonunk kényelmükből dolgozhatunk, bűnös cselekedetként fogjuk fel, ami gyakran vezet indokolatlan túlórázáshoz és pluszmunkához. Dolgozunk késő este, miután lefeküdtek a gyerekek, egy kicsit (vagy sokat) hétvégén is, és általában véve ha munkaidőben éppen valami mással foglalkozunk, sokkal jobban érezzük úgy, hogy a munkáltatótól lopjuk el ezt az időt, mint azok, akik az irodában dolgoznak.

Fontos tudatosítani, hogy nem vagyunk kevesebbek azzal, hogy nem vagyunk jelen személyesen állandóan. Ahhoz, hogy legyőzzük ezt a bűntudatot, érdemes bevezetni egy jó státuszrendszert, amellyel bárki bármikor informálódni tud róla, hogy éppen mit csinálunk.

Ez nyilván egyfajta kettős mérce, hiszen az irodában dolgozókról sem lehet bármely időpillanatban megmondani ezt, dehát ő ott ül az asztalánál, így eleve hajlamosak feltételezni róla, hogy többé-kevésbé azért dolgozik (még ha ez nem is feltétlenül igaz).

Legyünk elérhetőek és válaszoljunk azonnal. Fontos azonban hangsúlyozni, hogy ezt korlátozzuk kizárólag a munkaidőre! Nem kell, hogy te legyél az, aki még reggel 5-kor is online a céges Skype-on, vagy emailekre válaszol vasárnap.

Láthatatlanság

Remote munkásként gyakran érezzük úgy, hogy “láthatatlanok” vagyunk a többiek számára. Ezt nem könnyű orvosolni, hiszen hiába a HD webkamera, a Lync, a Skype, a Slack, ezek sosem lesznek egyenértékűek azzal, mintha fizikailag ott lennénk a többiekkel, és közösen agyalnánk bizonyos problémákon.

Erre a legjobb megoldás, ha a munkáltatóval közösen kialakítunk egy ütemtervet, amely alapján bizonyos gyakorisággal azért megjelenünk az irodában (mondjuk negyedévente, persze a távolságtól is nagyban függ). Az ottani dolgozóknak is megnyugtató, ha néha látnak minket, és lehetőséget teremt egy kis kapcsolatépítésre.

Elszigeteltség, szocializáció hiánya

Távmunkásként könnyen kialakulhat egy olyan rutin, amelyben alig hagyjuk el az otthonunkat, és az időnk nagy részében egyáltalán nem érintkezünk emberekkel.

A távmunka azonban nem kell, hogy egyenlő legyen az otthoni munkával! Néha vegyük a fáradságot és menjünk emberek közé; nem baj, ha nem beszélgetünk velük, sokszor már maga a tény, hogy körülöttünk mászkálnak is segít. Számos hely van, ahonnan nyugodtan dolgozhatunk: parkok, kávézók, coworking irodák — legyünk kreatívak!

Visszajelzés hiánya

Előfordulhat, hogy ritkábban kapunk visszajelzést a napi munkánkról, hiszen nem vagyunk szem előtt; ez ismét bizonytalanság forrása lehet.

A megoldás egyszerű: kérdezzünk! Ha épp egy privát beszélgetésben vagyunk feletesünkkel, néha érdeklődjünk: “Szerinted megfelelően haladok X-el?”, “Elégedett vagy, amit Y projektben eddig látsz tőlem?”, stb. Ez pozitív válasz esetén önbizalomnövelőként hat, azonban rávilágíthat olyan probémákra is, amelyekre egyébként nem derült volna a fény a kevesebb visszajelzési lehetőség miatt.

Zack Hendrick

Author:

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *